Tisztes utat járt be az elmúlt hét évben a FotóFalu. Nyáron mesterek, tanítványok, profik és amatőrök lepik el a nógrádi Kétbodonyt. A művésztáborból jóval több lett. Az egyik alapító, Telek Balázs.

Az idei FotóFalu július 17. és 27. között zajlik, Kétbodonyban.

artPortal: Ma mindenki folyamatosan készít képeket, a mobiltelefon mindennapivá tette a fotózást. Mit tud nyújtani egy olyan szakmai tábor, mint a tietek?

Telek Balázs (T.B.):  Az első tábor, a Kicsivilág Fotográfiai Alkotótábor a camera obscura tematikájára épült. A meghívott mesterek a hazai camera obscurás fotográfia jeles képviselői voltak. Alkotás közben adták át tapasztalataikat a tábor résztvevőinek. A következő évben a FotóFalu néven indítottunk tábort. Megtartva az archaikus szakirányt, elindítottuk a ma egyre inkább archaikusnak tartott klasszikus analóg kurzust, miközben nyitottunk a digitális technika felé. Ma valóban bármivel lehet fotózni. A felhasználók többsége ugyanakkor úgy használja a komoly digitális eszközt, hogy el sem olvassa a készülék használati utasítását, nem tudja, mit tud a kamerája. A FotóFalu legfontosabb gondolata, hogy ne hagyjuk feledésbe merülni a régi technikákat, miközben élvezzük a korszerű eszközök nyújtotta lehetőségeket. A felhalmozott tudást ne dobjuk ki az ablakon! Az új technikák nagy előnye, hogy a felvételkor azonnal látni lehet a végeredményt. De éppen emiatt sokszor hiányzik az igény, hogy végiggondoljuk, hogyan alkossunk képet. Ezt a tudatosságot lehet megtanulni a régebbi fotótechnikák elsajátításával.

FotóFalu 2013, Cserhátsurány

Azok a korábbi mesterek, akik nagy fagépekkel, síkfilmekkel dolgoztak, a kis analóg fényképezőgépek megjelenésekor ugyanígy félthették a régi elvesztését. Az eszköz egyben meghatározza a gondolkodásmódot is?

T.B: Mindkettőt használom, de szeretem keverni a két technikát. A digitális gépet arra fejlesztették ki, hogy azonnal látható legyen a kép. Lehetőség, amivel élünk. A fotótörténet egyik izgalmas állomása volt az instant fotó. Óriási segítség volt az akkori profi fotósoknak, hogy előre láthatták, hogyan fog működni kép. Megnézhették polaroidon, s utána készítették el analóg eszközzel nagy formátumban. A 2012-es Esztergomi Biennále a polaroidról szólt. Nem tűnt el, csak a hangsúlyok változtak. A digitális eszköz kiindulási pont, nyersanyag, mely számos lehetőséget kínál. Ahogy az analóg képeknél, ugyanúgy a digitális fotók feldolgozásánál is van a labormunka, csak számítógéppel készül. Ha ez elmarad, az meglátszik a képen. Ahogy egyetlen negatívból az előhívás során végtelen képet lehet készíteni, ez a játék a digitális képeknél is adott.

Számos szakembert, fotográfusokat, filmeseket, művészeti szakembereket kértetek fel a kurzusok vezetésére, előadások tartására. Sokféle technikát, különböző gondolkodást képviselnek a fotózásban. Egy hét alatt mennyit lehet megmutatni, átadni ebből a színes palettából?

FotoFalu2013, kiállitás az ArtBazis-ban, Budapesen. Kasza Gabor felvetelei. Kiallitasi enteriőr

T.B: Számomra a legfontosabb láttatni a folytonosságot. Megmutatni, milyen technikai fejlődésen keresztül jött létre a fotó, annak sokszínűsége. Hány és hány féle módon közelítik meg akár ugyanazt a technikát, hogy mennyire sokfélén gondolkoznak a képről. Zalka Imre és Varga Tamás ugyanazzal a kollódiumos-nedves eljárással készíti fotóit, mégis egészen más a megközelítésük. Nagyon izgalmas belecsöppenni egy ilyen eszmecserébe. Az idei tábor tizenegy napos, nagyon intenzív. Akár egy egyetem, főiskola fél éves kurzusának is megfelel, ha valaki a FotóFalu több kurzusába belekóstol és végighallgatja a mindenki számára nyitott előadásokat. A képalkotást kezdő és haladó csoportban is lehet tanulni. Délelőtt és délután gyakorlati foglalkozások, esténként neves alkotók, szakemberek előadásai, filmvetítések vannak. Bár nincs olyan elvárás, hogy mindenképpen létre kell hozni egy alkotást, de egy ilyen táborban ezt nem lehet megúszni. A mesterek az ott folyamatosan létrehozott munkákon keresztül beszélnek a fotózásról. Közös munkák is létrejönnek. A tábor záróakkordja a „kipakolás”, amikor bemutatjuk az elkészült műveket. Ősszel az ArtBázis kiállítóterében ezekből az alkotásokból, a mesterek és tanítványok munkáiból mutatunk be válogatást.

Szaraz Kata Léna: Argentum sorozat, FotoFalu 2012. Bokor.

Az elmúlt években Cserhátsurányban, az  idén Kétbodonyban van a tábor. Az alkotómunka fontos része a hely, a helyszín? A táj ihletője az ott folyó munkának?

T.B: Az első fotófalu a Reneszánsz Év keretében, annak támogatásával jöhetett létre. Fontossá vált, hogy folyamatossá tegyük a nyári szakmai tábort. Ez után hoztuk létre a FotóFalu Alapítványt, ami, bár mára belső okok miatt ellehetetlenült, a cél, az eszmeiség, hogy kell egy ilyen tábor, megmaradt. Sok a visszajáró. Vannak profik és amatőrök közöttük. Van, aki csak nézelődik, inspirálódik, ötleteket gyűjt, van, aki folyamatosan fotóz. A helyszín azért is fontos, mert a szinte ismeretlen falvak középpontba kerülnek. Igyekszünk felhívni a figyelmet ezekre a sokszor nagyon szegény, gyönyörű helyekre. És persze a táj inspirál. Meditatív hely. Karl Péternek van egy kurzusa, Tai Chi és digitális fotó találkozása, ami a fotó mellett önismereti kurzus is. A fotósoknak ez több mint puszta képalkotás, lehetőség a képi fogalmazásra. És végig kell gondolni, mit és miért akarok elmondani: nem biztos, hogy az elkészült kép a cél, sokkal inkább az út, amit bejársz az elkészülése alatt.

Fotográfus vagy, tanítasz. A fiatalokkal való foglalkozás visszahat a munkáidra?

T. B. Nagyon fontos, hogy ez egy oda-vissza működő folyamat. Az oktatás zsákutcája az egyirányú tanítás. Ahol a mester csak megtanít. Nagyon fontos a közös munka, mert inspiráló, új utakat és lehetőségeket adhat. A közösség is inspiráló. Sokszor továbbpörög bennem mindaz, ami egy közös munka során történik. Nagyon különböző karakterek, gondolkodók jönnek a táborba, egymásra hatnak, új gondolatokat hoznak.

Veszteg Virág: Kerekes Gábor portréja. FotoFalu 2013, Cserhátsurány

A tábor az idén elhunyt Kerekes Gábor fotóművésznek is emléket állít. Hogyan emlékeztek rá?

T.B: Kerekes Gábor az első tábortól állandó résztvevő, mester volt. Márciusban, bár már súlyos beteg volt, még az idei táborról leveleztünk, szeretett volna jönni idén is. Erre koncentrált, mindig a munkának élt. Emblematikus alakja volt a hazai fotográfiának és a táborainknak. Vetített előadás keretében mutatta be saját munkásságát. Az idei táborban egy emlékfalat készítettünk, ahová bárki hozhatott képeket, tárgyakat, gondolatokat. Létrehoztuk a FotóFalu ösztöndíjat, amelyet Kerekes Gábor emlékének ajánlunk, és amellyel idén öt fiatal tehetség részvételét támogattuk. Kerekes Gábor nagyon értett a fiatalok nyelvén. Imádták, maga köré tudta gyűjteni őket. Jól látszik ez azon a filmen, melyet a tavalyi táborról készített Sopsits Árpád.

Már a tavalyi évben behoztátok a fotó mellé a mozgóképoktatást. Miért hiányzott?

T.B: Ma már mindegyik fényképezőgéppel és mobillal szuper minőségű videót is lehet készíteni. Nagyon sokan videóznak, ami vonzóvá tette a filmkészítést. És itt is értékmentést végzünk. Úgy tűnik, veszélyben van a keskenyfilm-technikai is, miközben, ugyanúgy, mint a hagyományos fotó, elképesztő értékeket halmozott fel. De talán még nem késő! Sopsits Árpád rendező és Szabó Iván forgatókönyvíró vezetésével a mozgókép szekció DSLR video filmet készít. Emellett a résztvevők megismerkedhetnek a szupernyolcas, 16mm-es  keskenyfilmezéssel. Nem csak a filmezést tanulják meg, csapatépítés is egy ilyen közös munka.

FotóFalu 2013, Cserhátsurány

Megváltozott a filmes-fotós eszközhasználat. Változott a témaválasztás is? Megváltozott a fotó és film „ideje”? A megváltozott idő felgyorsította a képet és a filmet?

T. B: Bár valóban megjelenik a képen a felgyorsult idő, de kivált egy ellenhatást is. Nem véletlen, hogy a fiatalok más, új utakat keresnek. Így lett nagy divat a lomográfia, mely egyfajta lázadás a digitális technológiával szemben. Nagyon izgalmas a létrejövő végeredmény. Hívei úgy gondolják, nem elég képeket készítenünk, céltalanul halmozni azokat, majd a számítógép előtt kotyvasztani belőle valamit. Éppen ezért az egyik legfontosabb gondolata a tábornak, hogy tudatosan hozzunk létre képeket. Tudjuk, miért, milyen gesztussal tesszük. Napjaink nagyon népszerű képe a selfi, amelyet a többség a Facebookra rögtön fel is tesz. A visszajelzés is onnan jön. A többség azonban ösztönösen, tudatlanul, nem végiggondolva készít és posztol képeket. Ne felejtsük el, a fotó képi nyelv, egy lehetőség a kommunikációra, ezt nem lehet csak úgy átugrani! Ugyanolyan felelősséget kíván, mint egy levél megfogalmazása, elküldése.

Az internet megváltoztatta a fotó-morált is. Hogyan változott a fotó etikája? Milyen etikai kérdéseket vet fel?

T.B: Érdekes előadások szólnak erről a FotóFaluban, és talán még izgalmasabbak az utána kialakuló viták. Elgondolkodtató, hogy a fotózás demokratikussá válásával hogyan változott a fotóról alkotott gondolkodás. A fotó születésekor kitüntetett pillanat volt, ha valakiről kép, portré készült. Ma a műtermi fotó kihalóban. Ezzel párhuzamosan a szakma is felhígult. Nem tudja definiálni magát, és folyamatosan teszi fel a kérdést magának, létezik-e még a szakma. Nagyon sok minden devalválódott. Úgy gondolom, ma is van szakma, de rengeteg hibát elkövetett az elmúlt időszakban. Meg kell húzni azt a szintet, amit színvonalnak gondolunk. És sok mindent helyre kell tennünk.

Tóth Mariann: Üveglemez. FotóFalu 2012. Bokor